| |
Lőrincz Andor (Szolnok)
1923.
április 11.-én Gyomán született. 1933 és 1936 között
a Verseghy Ferenc Gimnáziumban tanult, ahol
testnevelő tanára Tiboldi Tibor volt, akire ma is
szeretettel emlékezik. Az érettségi vizsgát azonban
már Esztergomban teszi le a Szent Ferenc rendi reál
Gimnáziumban. Sokat sportolt, különösen a tenisz
állt hozzá közel, párosban harmadik helyezést ért el
a Vasutas bajnokságban.
A kosárlabda sportágat édesapja révén ismerte meg,
aki a MÁV sporttelepen a labdarúgó pálya sarkában
állította fel a palánkot. Sajnos a második
világháborúban a szolnoki amerikai bombázások során
találat érte a pályát, s használhatatlanná vált. A
világháborút követően elfogytak a teniszlabdák, így
tulajdonképpen ennek volt köszönhető, hogy a
kosárlabdát választotta. G. Molnár Ferenccel együtt
kezdtek játszani, akivel közös papírüzletet is
vittek. A történethez tartozik, hogy a fogságból
hazatérő Tiboldi tanár urat, akit nagyon nehezen
ismertek fel, ő vitte haza a lakására. A még gyermek
Máriának ő ajándékozott egy kereplőt, melyet a
kislány nagyon sokszor magával vitt a mérkőzésekre.
1942-ben megalakították a Szolnoki MÁV férfi
kosárlabda csapatát, ugyanekkor kezdett el a női
csapat is edzeni, és "Tibsi" tanár úr kérésére ő
vitte az együttest a budapesti találkozókra.
Fokozatosan vette át a női csapat edzéseinek
vezetését. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek
elején a csapat a harmadik-negyedik helyeken végzett
a bajnokságokban. Mivel a MÁV-nál anyagi problémák
jelentkeztek, a csapat nagy része átkerült a
Szolnoki Légierőhöz, melyet később, 1954-ben -
központi utasításra megszüntettek - azzal az
indokkal, hogy honvéd egyesületnek nem lehet női
szakosztálya.
Az 50-es évek végén, Récsei Jenő kérésére, újra
megalakították a MÁV női kosárlabda csapatát. Fiatal
csapatával majdnem be is jutottak az NB.I.-be.
Többször kérték fel - kölünösen akkor, amikor gondok
voltak az együttesnél - a csapat vezetésére. A MÁV
Sportegyesületnél végzett tevékenységét a 70-es évek
elején fejezte be. Ezután került az Olajbányászhoz,
ahol az utánpótlás szakmai munkáját irányította
feleségével együtt, sőt egyben gazdasági vezetőként
is ténykedett. Egyazon időben majdnem száz gyerekkel
foglalkoztak, akikkel a budapesti és a megyei
bajnokságokban vettek részt.
A Megyei Kosárlabda Szövetségben is dolgozni
kezdett, 1974-től 1980-ig a főtitkári funkciót
töltötte be. 1990-ben az MKOSZ tiszteletbeli
elnökségi tagjává választották. Munkája
elismeréseként 1980-ban megkapta a Kiváló
Sportvezető, 2002-ben az MKOSZ Arany Koszorús Díját.
|
|
