Az "újkori" jászberényi kosárlabda egyik emblematikus alakja Gallai Antal. Vezetésével alakult meg a Jászberényi KSE, amely azóta is a megyei kosárlabda sport egyik fellegvára. A Megyei Szövetség honlapjának egyik újonnan kialakított menüpontja, mely a Riportok nevet viseli, hivatott arra, hogy megszólaltassunk olyan embereket, akik a sportágban akár játékosként, akár vezetőként, akár játékvezetőként, akár edzőként emlékezeteset, figyelemfelkeltőt alkottak. A honlap szerkesztői örülnek annak, hogy az első riportalanyuk a mindenki által ismert Tóni Bácsi volt.

Jól emlékszem - igaz annak már több, mint húsz éve - Jászberény kosárlabda "hatalom" volt a megyében. Két férfi, a Lehel és az Erősáramú, valamint a Főiskola női csapatai biztos tagjai voltak a megyei bajnokságoknak. Később a jégkorong vitte a prímet, a kosárlabda a háttérbe szorult, sőt teljesen elsorvadt. Mint derült égből a villámcsapás, egyszer csak jött a hír, kosárlabda klub alakult Jászberényben! Hogyan jött a klubalapítás gondolata, mi volt ebben a motiváció?

Néhány kosárlabdát kedvelő egyén heti egy alkalommal kibérelte a város egyik tornatermét és kosárlabdát „utánozó” sörmeccseket vívott. Közülök 10-en elhatározták, hogy megalakítják a Jászberényi Kosárlabda SE-t. Közgyűlési határozattal jogi formába öntötték elhatározásukat. Közöttük szerepeltem én is, és mint a legkorosabbat az egyesület elnökévé választottak. 2002-ben elindult az a munka, amelynek elejét, de különösen végét egyáltalán nem láttuk.

Döntöttünk arról, hogy komoly utánpótlás bázist teremtünk meg, ugyanakkor elengedhetetlen egy eredményesen szereplő felnőtt csapat is, amely „húzóerő” a kicsik számára és a város szórakoztatásában is részt vesz.

Az indulás mindig nehéz feladat, nem csak egy vállalkozás, de egy klub  életében is. Valószínűleg lehettek ebben a folyamatban bukkanók is. Hogyan sikerült ezt az időszakot kivédeni, menedzselni? 

Különösebb buktatókra nem emlékszem. Keresnem kellett azokat a személyeket, partnereket, akik beállnak a sorba és azonos irányba húzzák a JKSE szekerét és dolgozni akarnak. Szerencsére találtam társat bőven.

 

Úgy gondolom, élénken él még emlékezetedben a klub első mérkőzése!  Hogyan emlékszel vissza, mely momentumok maradtak meg benned? 

2002 tavaszán beindítottuk az első két korcsoport edzéseit. A felnőtt csapattal a megyei bajnokságban szerepeltünk. Első mérkőzéseink egyike Karcag ellen volt. A hazai mérkőzés maradandó emléke azon túl, hogy a mérkőzést elveszítettük a hármas dobások aránya 29 kísérletből 1 volt eredményes. Hát innen indultunk.

Egy kosárlabda klub mindennapjait egyedül nem lehet irányítani, a feladatokat meg kell osztani. Elengedhetetlen, hogy megbízható és kiváló munkatársakkal lehessen együtt dolgozni. Azt gondolom, ebben nem lehet hiányérzeted.

A sikerekhez, eredményekhez elengedhetetlen feltételek a működő elnökség, szakmailag erős edzői garnitúra. A szakmai munkát két részre bontottuk, a felnőtt csapat munkájára és az utánpótlás képzésére. Mindkét területnek egyszemélyes felelőse volt, akik az elnökségnek adtak számot tevékenységükről. Az elnökségi ülések a stratégiai célokat határozták meg, ahol minden tagjának külön-külön meg volt a feladata. Tudom, hogy az irányítási stílusom hordozott diktatórikus elemeket is, de valóban kiváló és tenni akaró egyének voltak a partnereim.

Kanyarodjunk vissza a csapatokhoz. A felnőtt együttes mindig is kirakatban van, légyen az bármely sportágban is, ezért nagyon fontos a jó szereplés. A JKSE reprezentáns gárdája évről évre, egyre feljebb került, míg nem elért az első osztály kapujához. Szeretném, ha felidéznéd az eddig vezető út fontos állomásait!

Egy év megyei, két év NBII és harmadik éve NBIB. Ez egy szép sikertörténet, amely remélem még sokáig tart. Induláskor lerögzítettük, hogy a játékosoknak játékukért anyagi ellenszolgáltatás nem jár.

A régi helyieken túl számos igen jól képzett játékost tudtunk megszerezni, akiknek Jászberény nem átjáróház volt. Munkalehetőséget biztosítottunk, Főiskolai tanulást javasoltunk, vagy edzői feladatokkal bíztuk meg Őket. A Szolnoki Olaj-tól is kaptunk játékosokat. Egyik legnagyobb sikernek tartom a 2004-2005-ös bajnoki évet, amikoris elsők lettünk az NBII-es csoportunkban, ugyanakkor kb. 120 NBII-es csapatot megelőzve az ország NBII bajnoki címet is elnyertük. Büszkék vagyunk rá, hogy 2005-ben a város legjobb csapat díjat kaptuk meg.

Néhány év óta stabil tagjai vagytok az NB.I. "B" osztályának. Van-e még tovább, dédelgettek-e még merészebb terveket?

Álmodni lehet, de más a valóság. Akik jártasak a mai magyarországi kosárlabdában tudják, hogy NBI-A szerepléshez legalább 50-70 millió forint kell. A jó szerepléshez 100-150 milló forint. Nekünk mindössze 15-20 millió forint elköltésére van lehetőségünk, amelyben benne szerepel az utánpótlásra fordított kiadások is.

Nyilván az álmok szintjén minden lehetséges. Több gazdaságilag nagy és erős cég működik Jászberényben – ELEKTROLUX-on túl- amelyek működtetni tudnák a JKSE-t. Lásd Hódmezővásárhely, Körmend, Dombóvár. Remélem egyszer átlépjük a rubikont.

Az utánpótlásnevelés kérdése nem maradhat ki. Ezen a területen is komoly munkát végzett és végez a klub. Hogyan sikerült megvalósítani egy jól működő, felmenő rendszerű utánpótlás képzést?

Ha valaki utánpótlás rendszerben gondolkodik, számba kell vennie az anyagi, tárgyi személyi (edzői) feltételeit. Az anyagiak terén döntési szempont, hogy az egyesület a költségvetéséből mennyit szán utánpótlás képzésére. A JKSE-nél ez a mérték a költségvetés 60-65%-a. Konkrétan 2006.-ban 12-13 millió forint volt. A tárgyi eszközök, lehetőségek terén legkevesebb az eszközök léte (labda, mez, stb.) inkább fontos a hol legyen az edzés. Folyamatos szívós munkával elértük, hogy a városban öt helyen tudunk edzést tartani, sőt a környező településeken is jelen vagyunk.

Edzői gárdánk 8 fővel dolgozik. Valamennyi rendelkezik TF edzői végzettséggel. Közülök számosat a mi egyesületünk iskolázott be. A munkát az 1989-90-es korosztállyal kezdtük öt éve, közülök többen már az NBIB-s keret tagjai. 10 korosztályban kb. 150 gyerekkel szerevezett keretek között tartjuk edzéseinket, illetve a versenyeztetését az egyes korosztályoknak. Nagyon fontos a meccseltetésük, ami 2006-ban kb. 155 hivatalos mérkőzést jelentett. Karnyújtásnyira volt a nagy lehetőség arra, hogy megteremtsünk egy regionális kosárlabda központot Jászberényben. Ennek lehetőségét egy hibás képviselőtestületi döntés meghiúsította.

Tisztában vagyok vele, manapság nem könnyű egy klubot, egyesületet életben tartani, működtetni. Mennyiben számíthattatok és számíthattok a város és a helyi vállalkozói kör támogatására?

A város és a városi sportbizottság kezdettől fogva szimpatizált a JKSE-vel. A városi sportbizottság kiemelt anyagi támogatásban részesíti az egyesületet, de a helyi vállalkozók alig adják segítségüket. A mai gazdasági helyzetben a vállalkozóknak kisebb gondjuk is nagyobb, mint a kosárlabda anyagi támogatása. A szemlélet, a rossz beidegződés nagy gátja a támogatás hatékonyságának. Etikailag kell tovább lépni és azon filozófiát továbbadni, miszerint ha ma több jut nekem, mint az átlagnak, akkor „vessek” belőle a közösség javára is. Ez a „vetés” legjobb helye a gyerekek, azok sportolási lehetőségei.

Ismert tény - melyről honlapunk is beszámolt - ez év közepén átadtad a stafétabotot, lemondtál elnöki tisztedről. De biztos vagyok abban, valamennyi JKSE mérkőzésen kinn leszel, hisz a klubhoz tartozás örökre szóló érzés.

Öt év sok mindenben kerek egész. Sokat dolgoztunk, dolgoztam azért, hogy oda jussunk ahová. Létrejött egy építmény, melyet továbbiakban működtetni kell.

Beindult a 2007-2008-as kosárlabda évad, hál istennek jól működik. Rágom körmeimet a hazai meccseken, és mint néző hangos módon kritizálom a bírókat.

Szeretettel gondolok az elmúlt évekre, maradok a továbbiakban is a sport (kosárlabda) szerető híve.

Hajrá JKSE, Hajrá Jászberény!