Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség
| Tiboldi Tibor
Díjasaink |
 |
|
|
Bajusz
Katalin
(Törökszentmiklós) |
|
|
 |
|
|
Törökszentmiklóson,
több mint hat és
fél évtizeddel
ezelőtt
született
kisiparos - mai
értelemben véve
kisvállalkozói -
családban.
Sportos
adottságait,
küzdőképességét
édesapjától
örökölte, aki
országosan is
ismert
kerékpáros és
motorversenyző
volt. Testnevelő
tanárai hamar
felfedezték igen
jó
mozgáskoordinációs
képességét.
Általánosban a
Petőfi suli
kézilabda és
atlétika
csapatait
erősítette. A
Bercsényi
Gimnáziumban
Szabó Ferenc - a
diákok körében
népszerű nevén -
Fecsu tanár úr
fedezte fel a
kosárlabda
sportág számára.
Már elsős
gimnazistaként
tagja a
negyedikesekkel
teletűzdelt
iskolai
kosárlabda
csapatnak.
Ma is
szeretettel és
hálás szívvel
emlékszik ezekre
az évekre,
melyek
meghatározóak
voltak további
életére és
szakmai
pályafutására.
Fecsu tanár úr
biztatására
jelentkezett
érettségi után a
Testnevelési
Főiskolára, ahol
1969-ben kapott
tanári diplomát
és szerzett több
sportágban - így
kosárlabdából is
- edzői
képesítést.
Harmadéves
korában tanítani
kezdett a
tiszatenyői
általános
iskolában.
1973-tól a
szolnoki
Vásárhelyi Pál
Közgazdasági
Szakközépiskola
testnevelője
egészen 2001.-ig,
nyugállományba
vonulásáig.
Az elmúlt
évtizedekben
végzett
eredményes
oktató-nevelő
munkájáért több
megyei és
országos
elismerést
kapott.
Birtokosa az
"Oktatásügy
Kiváló
Dolgozója"
címnek is.
Testnevelő
kollégái
bizalmából
évekig vezette a
szolnoki
Diáksport Tanács
munkáját és
kapta meg elsők
között a
"Szolnok város
diáksportjáért"
emlékplakettet.
Életeleme a
közösségi munka.
Aktív
pedagógusként
sok-sok nyári
tábort vezetett.
1990.-ben pedig
környezete
biztatására
képviselő
jelöltként
indult
szülővárosában.
Sikeresen
szerepelt és
tagja lett
Törökszentmiklós
város
képviselőtestületének.
Jelenleg is
élvezi választói
bizalmát és egy
kicsit munkája
elismerésének is
véli, hogy a
különböző
ciklusokban
indult
képviselők közül
ő az egyedüli,
akit a városban
immár az ötödik
alkalommal
folyamatosan
újraválasztottak,
mint egyéni
képviselőt.
Eddigi életét a
gimnáziumtól
napjainkig
szinte végig
kísérte és
kíséri a
kosárlabda iráni
vonzódása. Közel
harminc évig
volt aktív
játékos. A
gimnáziumi
években a
középiskolás és
megyei
bajnokságokban
játszott
emlékezetes
mérkőzéseket a
szolnoki,
karcagi, kisúji,
kunszenti
csapatokkal.
1961.-ben
Horváth János, a
Szolnoki Vörös
Meteor edzőjének
hívására
Szolnokra
igazolt és
játszott velük
az NB.I.-ben
majd több évig
az NB.II.-ben.
Technikai,
taktikai
repertoárja
tovább bővült
ezekben az
években edzője
és csapattársai
segítségével,
akikre ma is
szívesen gondol
a teljesség
igénye nélkül:
Horváthné
Jucira, Horgász
Csöpire, Fodor
Máriára, Subáné
Cilire, Horgász
"Kölyökre" és a
többiekre.
A legtöbb évét
Törökszentmiklós
kosárlabda
sportjáért
szentelte.
Csapatkapitánya
volt 1966.-ban a
város első női
kosárlabda
csapatának,
Fecsu tanár úr
edzői irányítása
mellett, több
évig sok örömet
okozva népes
szurkolótáboruknak.
Átszervezések,
támogatói
visszalépések
abban az időben
is történtek.
Részben ezért,
másrészt a
játékosállomány
változása miatt
rövid időre
búcsúzott a
csapat az
NB.II.-től, de
tovább játszott
a megyei
bajnokságban.
1977-78-ban
ismét összejött
a városban egy
tehetséges
csapat és a
szarvasi
Óvónőképző
együttesét
kétszer is
legyőzve
kerültek vissza
az NB.II.-be.
Több, mint tíz
évig ott is
maradtak.
Sok-sok hétvégét
töltöttek
utazással,
mérkőzésekkel és
nagy csatákat
vívtak
Nagykőrös,
Békés, Baja,
Gyula, Szarvas,
Szeged,
Debrecen,
Nyíregyháza,
Miskolc,
Hódmezővásárhely,
Kiskunfélegyháza
csapataival.
Ennek a
csapatnak már
nem csak
játékosa, de
néhány évig
edzője is volt.
Az együttes
rendkívül jó
közösséget
alkotott, együtt
ünnepelték a
névnapokat,
együtt jártak
sielni
Lengyelországba,
nyáron pedig a
bulgár
tengerpartra.
Játékos
pályafutása
során szinte
végig irányító
poszton
játszott, és nem
csak neki, de
labdáinak is
"szeme" volt.
Elsősorban az
ötletes játékra
a pontos
átadásokra
koncentrált, így
hozván társait
dobóhelyzetbe. A
jobbhátvéd
posztján jól
zárta el az
alapvonalon
betörő
ellenfelek
útját, jó
reflexel
szerelte le a
ziccer dobókat.
Jó lábmunkával
védekezett,
keményen és
eredményesen
szedte a
lepattanókat és
ezekből
pontosan, pályát
átívelő
indításokkal
szereztek bedobó
társai sok-sok
pontot.
Aktívan
kosárlabdázott
mindaddig, amíg
1990.-ben a
Törökszentmiklósi
SE költségvetése
kényszerű okok
miatt
átrendeződött és
egyes
szakosztályai
megszűntek.
Ennek lett egyik
áldozata a női
kosárlabda
szakosztály is,
és lett egy
hosszú ideig
eredményesen
működő
sportággal
szegényebb
Törökszentmiklós
sportélete.
Bajusz Katalin
tanárnő azonban
nem szakadt el a
kosárlabdától,
hiszen az
testnevelőként
kedvenc sportága
maradt. A
Közgazdaságiban
több
korosztályban
foglalkozott
leány és fiú
csapatokkal is,
szép
eredményekkel.
Többször nyertek
megyei
középiskolás
bajnokságot és
jutottak
területi
döntőkbe.
Hogy mennyire
nem akar, de nem
is tud
elszakadni a
sportágtól,
bizonyítja, hogy
a mai napig
eljár kosarazni.
Törökszentmiklóson
a Bercsényi
Gimnáziumban
működik egy
vegyes női-férfi
"Old-Team"
csapat, ahol
egykori
csapattársaival
és a játékot
kedvelő
fiatalokkal
együtt
játszanak. Arra
pedig, hogy ezek
a csütörtöki
játéknapok,
esték,
kimaradjanak az
életéből,
egyenlőre
gondolni sem
akar. |
|
|
|
|
