Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség
| Tiboldi Tibor
Díjasaink |
 |
|
|
Horváth
Jánosné
(Szolnok) |
|
|
 |
|
|
Szolnokon
született 1932.
szeptember
04-én. Elemi
iskolai éveit
követően a
Bánffy Katalin
/a mai Varga
Katalin/ leány
Gimnáziumban
1950-ben
végzett. Tiboldi
tanár úr
1947-ben az
iskolához
fordult
segítségért,
hisz a Szolnoki
MÁV női
csapatának
létszáma annyira
megfogyatkozott,
hogy sürgősen
utánpótlásra
volt szüksége.
Így került
tizenöt évesen a
MÁV csapatába,
ahol minden
segítséget
magkapott és ő
is mindent
megtett a
fejlődése
érdekében. Mivel
kevesen voltak,
ezért elég hamar
játéklehetőséghez
jutott. A csapat
megnyerte a
Vasutas
Bajnokságot, az
NB.I.-ben pedig
harmadik
helyezést értek
el. Érdekesség,
hogy ezért az
infláció miatt
érmet nem
kaptak.
Tiboldi tanár úr
távozását
követően Göbel
János vette át
az edzői
posztot.
Ekkoriban még
megrendezték a
"Nyolc város
tornáját", ahol
szép
eredményeket
értek el. Miután
Göbel János is
elkerült a
csapattól,
Horváth Jánost
bízták meg mind
a női, mind
pedig a férfi
csapat
irányításával,
az utóbbinak
játékosa is
volt. Az
idősebbek
eltávoztak a
csapattól, ők
megalakították a
Légierő
egyesületet,
azonban a
fiatalok
maradtak,
továbbra is
szorgalmasan
dolgoztak, és
ügyes, rutinos
játékosokká
fejlődtek.
Csapatával több
éven keresztül
részt vett a
Hódmezővásárhelyen
megrendezett
"Alföld Kupán",
amit rendre mag
is nyertek.
A MÁV 1955-ben
az anyagiak
hiánya miatt a
férfi csapatot
megszüntette, a
nők pedig
átkerültek a
Vörös Meteorba,
amely
összeszokott,
jól felkészített
csapattá
formálódott, így
nem volt
véletlen, hogy
az első osztály
hatodik helyén
tanyáztak.
Legyőzték többek
között a bajnok
Budapesti
Petőfit, de a
többiek sem
jöhettek a
biztos győzelem
reményével
Szolnokra. Ezt
követően sajnos
a csapat
"szétesett", sok
játékos
egyetemre
került, férjhez
ment,
elköltözött.
Hiába folyt
kiváló
utánpótlás
képzés, a
fiatalok meg nem
voltak hasonló
szinten, a tudás
megszerzéséhez
időre volt
szükség.
Ugyanakkor a
munkát adó
vállalatok is
elvárták a
teljes munkaidő
ledolgozását,
sőt a
túlórázást,
kedvezmény nem
volt. Tovább
nehezítette a
helyzetet, hogy
egy Diósgyőr
elleni
találkozón
szárkapocs
csonttörést
szenvedett, de
fanatizmusára
jellemző, hogy
kilenc hét múlva
már bajnoki
mérkőzést
játszott.
Ez idő alatt a
Testnevelési
Fősikolán
oktatói
minősítést
szerzett, és
férjével együtt
a
középiskolákból
kiválogatták az
ügyesebb
lányokat,
folytatták az
utánpótlás
nevelést. Volt,
amikor a csapat
átlagéletkora
tizenkilenc év
volt, mégis
tisztességes
eredményt értek
el. A Városi
Sportiskolánál
is végzett edzői
tevékenységet. A
felnőtt csapat
hosszú első
osztályú
szereplést
követően kiesett
az NB.II.-be, de
minden kezdődött
elölről. A
lányok
igyekezetében
nem volt hiány,
sajnos azonban
az anyagiak
ismét közbe
szóltak. Ebben
az időben
többször is
résztvevői
voltak a
nemzetközi
Balaton Kupának.
Irányító
szerepben
játszott,
azonban jól
dobott távolról
is.
Huszonöt éves
aktív játékos
pályafutása,
több éves edzői
tevékenysége
jutalmául
1972-ben
megkapta a Sport
Kiváló Dolgozója
kitüntetést. Rá
egy évre,
férjével úgy
döntöttek,
végleg
abbahagyják az
aktív sportot.
Ezt megtudván,
Hangya Mihály,
aki akkoriban a
MÁV ügyvezető
elnöke volt,
megkereste a
házaspárt, hogy
a bajban lévő
kosárlabda
csapaton
segítsen, mivel
a csapat kiesett
az NB.II.-ből.
Szerződést
ajánlott, s
kérte,
mindenképpen
vigyék vissza a
csapatot a
második
osztályba.
Elvállalták,
gyorsan újra
szervezték a
csapatot, újra
játszott is,
segítségével
sikerült is
teljesíteni az
elvárást.
Azonban továbbra
is fő szempont
volt az
utánpótlás
nevelése,
felkészítése.
Sokat dolgoztak,
kemény munka
volt, de szép
évek.
1978-ban,
harmincegy év
után hagyta abba
az aktív
játékot, de a
fiatalokkal
továbbra is
dolgozott.
Később
játékvezetősködött
is.
A kosárlabda
sporthoz fűződő
hitvallásában
így vall:
"Megmaradtak a
nagyon szép
emlékek, a
sok-sok
játékostársam és
tanítványaim
barátsága, a
szurkolók
tisztelete.
Csodálatos évek
voltak, újra
csak ezt tenném.
Mindezekre
nagyon sok
újságcikk a
bizonyíték. A
sport
kitartásra,
határozottságra,
az életre nevel.
A fiataloknak
azt ajánlom,
sportoljanak
szívvel,
lélekkel!" |
|
|
|
|
