Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kosárlabda Szövetség
| Tiboldi Tibor
Díjasaink |
 |
|
|
Lőrincz
Andor † (Szolnok) |
|
|
 |
|
|
1923. április
11.-én Gyomán
született. 1933
és 1936 között a
Verseghy Ferenc
Gimnáziumban
tanult, ahol
testnevelő
tanára Tiboldi
Tibor volt,
akire ma is
szeretettel
emlékezik. Az
érettségi
vizsgát azonban
már Esztergomban
teszi le a Szent
Ferenc rendi
reál
Gimnáziumban.
Sokat sportolt,
különösen a
tenisz állt
hozzá közel,
párosban
harmadik
helyezést ért el
a Vasutas
bajnokságban.
A kosárlabda
sportágat
édesapja révén
ismerte meg, aki
a MÁV
sporttelepen a
labdarúgó pálya
sarkában
állította fel a
palánkot. Sajnos
a második
világháborúban a
szolnoki
amerikai
bombázások során
találat érte a
pályát, s
használhatatlanná
vált. A
világháborút
követően
elfogytak a
teniszlabdák,
így
tulajdonképpen
ennek volt
köszönhető, hogy
a kosárlabdát
választotta. G.
Molnár Ferenccel
együtt kezdtek
játszani, akivel
közös
papírüzletet is
vittek. A
történethez
tartozik, hogy a
fogságból
hazatérő Tiboldi
tanár urat, akit
nagyon nehezen
ismertek fel, ő
vitte haza a
lakására. A még
gyermek Máriának
ő ajándékozott
egy kereplőt,
melyet a kislány
nagyon sokszor
magával vitt a
mérkőzésekre.
1942-ben
megalakították a
Szolnoki MÁV
férfi kosárlabda
csapatát,
ugyanekkor
kezdett el a női
csapat is
edzeni, és "Tibsi"
tanár úr
kérésére ő vitte
az együttest a
budapesti
találkozókra.
Fokozatosan
vette át a női
csapat
edzéseinek
vezetését. A
negyvenes évek
végén, az
ötvenes évek
elején a csapat
a
harmadik-negyedik
helyeken végzett
a
bajnokságokban.
Mivel a MÁV-nál
anyagi problémák
jelentkeztek, a
csapat nagy
része átkerült a
Szolnoki
Légierőhöz,
melyet később,
1954-ben -
központi
utasításra
megszüntettek -
azzal az
indokkal, hogy
honvéd
egyesületnek nem
lehet női
szakosztálya.
Az 50-es évek
végén, Récsei
Jenő kérésére,
újra
megalakították a
MÁV női
kosárlabda
csapatát. Fiatal
csapatával
majdnem be is
jutottak az
NB.I.-be.
Többször kérték
fel - kölünösen
akkor, amikor
gondok voltak az
együttesnél - a
csapat
vezetésére. A
MÁV
Sportegyesületnél
végzett
tevékenységét a
70-es évek
elején fejezte
be. Ezután
került az
Olajbányászhoz,
ahol az
utánpótlás
szakmai munkáját
irányította
feleségével
együtt, sőt
egyben gazdasági
vezetőként is
ténykedett.
Egyazon időben
majdnem száz
gyerekkel
foglalkoztak,
akikkel a
budapesti és a
megyei
bajnokságokban
vettek részt.
A Megyei
Kosárlabda
Szövetségben is
dolgozni
kezdett,
1974-től 1980-ig
a főtitkári
funkciót
töltötte be.
1990-ben az
MKOSZ
tiszteletbeli
elnökségi
tagjává
választották.
Munkája
elismeréseként
1980-ban
megkapta a
Kiváló
Sportvezető,
2002-ben az
MKOSZ Arany
Koszorús Díját. |
|
|
|
|
