1940. július 26-án, Dombóváron született. 1944 óta él Szolnokon. A kosárlabdával 1955-ben ismerkedett meg, az iskolatársai jóvoltából, akikkel a Verseghy Gimnáziumba jártak. Ebben Lőrincz Bandi bácsiéknak és a Horváth házaspárnak is szerepe volt. 1957-ben megnyerték a középiskolás bajnokságot, majd a Szolnoki MÁV csapatával az NB.II-ben szerepeltek. (Ők fizették a játékvezetőket, a vidéki meccsek voltak "olcsóak", mert ingyen utaztunk). Később az együttes megszűnt.
1958-63 között egyetemista volt Debrecenben. Innen hazakerülve az akkor már létező Olajbányászhoz igazolt. Visszakerült egykori iskolájába a Verseghy Ferenc Gimnáziumba, ahol 40 évig tanított történelmet és földrajzot. Munkája mellett egy emberöltőt töltött a kosárpályán. 1963-ban megnyerték a megyei bajnokságot, majd osztályozón kerültek be az NB.II-be. Sajnos csak egy évig, mert kiestek (1964). Ez után 1965-66-ban ismét megyei bajnokság, újabb osztályozó, majd gerincsérülés miatt kellett abbahagynia a játékot.
Nem szakadt el a kosárlabdától,1968-tól 2004-ig folyamatosan játékvezetőként működött. 1982-ben első osztályú, 1997-től pedig országos minősítést kapott. Ennek köszönhetően NB.III-as és NB.II-es mérkőzéseket rendszeresen vezetett. 2004 május 22-én dirigálta az utolsó - 3874.  - találkozóját Szolnokon. Az NB.II-ben a búcsúra Karcagon került sor, mely a sorban az 1049. volt. Közben nemzetközi és nemzetek közötti összecsapásokon is közreműködött. 2004-2009-ig pedig komiszárként működött utánpótlás bajnokságokban és az NB.II-ben. 1968-tól 1982-ig a Megyei Kosárlabda Szövetség titkára is volt, Ecseki János, Lőrincz Andor és Suba Sándor vezetése alatt.
1997 augusztus 20-án megkapta a Magyar Sportért emlék-plakettet, 2002-ben pedig a Pedagógus Szolgálati emlékérmet.