Tagja lett az utánpótlás válogatottnak, de sajnos 1961-ben térdsérülést szenvedett, amely befolyásolta jövőjét. Sok ajánlata volt, más csapatok is hívták, Budapestre is, de ő mindvégig Szolnokon maradt. A kosárlabdázást 1968-ban fejezte be. A Megyei Szövetségben dolgozó "fiúk" agitálására lett játékvezető. Ugyanekkor kezdett el dolgozni a Szövetségben is. A játékvezetést 1992-ben fejezte be. Ez idő alatt megyei, NB III, NB II, NB I ifjúsági, női, férfi meccseket vezetett. A szövetségi munkáját nagyon pontosan, precízen végezte, leginkább a versenybírósághoz tartozó feladatokat látta el. Táblázatok, eredmények valamint a dobó pontok gyűjtése és azoknak a sajtóban történő megjelenéséért volt felelős. A hírek alapján nagyon nagy népszerűsége lett a sportágnak a megyében is. Játékvezető pályafutása során nagy segítséget nyújtott a fiatal, kezdő játékvezetőknek, hogy minél jobban elsajátítsák a játékvezetés fortélyait.
A hagyományosan Szolnokon megrendezett férfi- női nemzetközi Tisza kupák rendezésében aktívan részt vett, tapasztalatával segített a versenybíróság munkáját.
A kosárlabdáért végzett munkájáért megkapta 1977-ben a Testnevelés és sport Érdemes Dolgozója kitüntetést, illetve Társadalmi munkáért bronz és ezüst fokozatú kitüntetést.