Bajusz Katalin (Törökszentmiklós)              Törökszentmiklóson, több mint hat és fél évtizeddel ezelőtt született kisiparos - mai értelemben véve kisvállalkozói - családban. Sportos adottságait, küzdőképességét édesapjától örökölte, aki országosan is ismert kerékpáros és motorversenyző volt. Testnevelő tanárai hamar felfedezték igen jó mozgáskoordinációs képességét. Általánosban a Petőfi suli kézilabda és atlétika csapatait erősítette. A Bercsényi Gimnáziumban Szabó Ferenc - a diákok körében népszerű nevén - Fecsu tanár úr fedezte fel a kosárlabda sportág számára. Már elsős gimnazistaként tagja a negyedikesekkel teletűzdelt iskolai kosárlabda csapatnak. Ma is szeretettel és hálás szívvel emlékszik ezekre az évekre, melyek meghatározóak voltak további életére és szakmai pályafutására. Fecsu tanár úr biztatására jelentkezett érettségi után a Testnevelési Főiskolára, ahol 1969-ben kapott tanári diplomát és szerzett több sportágban - így kosárlabdából is - edzői képesítést. Harmadéves korában tanítani kezdett a tiszatenyői általános iskolában. 1973-tól a szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola testnevelője egészen 2001.-ig, nyugállományba vonulásáig. Az elmúlt évtizedekben végzett eredményes oktató-nevelő munkájáért több megyei és országos elismerést kapott. Birtokosa az "Oktatásügy Kiváló Dolgozója" címnek is. Testnevelő kollégái bizalmából évekig vezette a szolnoki Diáksport Tanács munkáját és kapta meg elsők között a "Szolnok város diáksportjáért" emlékplakettet. Életeleme a közösségi munka. Aktív pedagógusként sok-sok nyári tábort vezetett. 1990.-ben pedig környezete biztatására képviselő jelöltként indult szülővárosában. Sikeresen szerepelt és tagja lett Törökszentmiklós város képviselőtestületének. Jelenleg is élvezi választói bizalmát és egy kicsit munkája elismerésének is véli, hogy a különböző ciklusokban indult képviselők közül ő az egyedüli, akit a városban immár az ötödik alkalommal folyamatosan újraválasztottak, mint egyéni képviselőt. Eddigi életét a gimnáziumtól napjainkig szinte végig kísérte és kíséri a kosárlabda iráni vonzódása. Közel harminc évig volt aktív játékos. A gimnáziumi években a középiskolás és megyei bajnokságokban játszott emlékezetes mérkőzéseket a szolnoki, karcagi, kisúji, kunszenti csapatokkal. 1961-ben Horváth János, a Szolnoki Vörös Meteor edzőjének hívására Szolnokra igazolt és játszott velük az NB.I.-ben majd több évig az NB.II.-ben. Technikai, taktikai repertoárja tovább bővült ezekben az években edzője és csapattársai segítségével, akikre ma is szívesen gondol a teljesség igénye nélkül: Horváthné Jucira, Horgász Csöpire, Fodor Máriára, Subáné Cilire, Horgász "Kölyökre" és a többiekre. A legtöbb évét Törökszentmiklós kosárlabda sportjáért szentelte. Csapatkapitánya volt 1966.-ban a város első női kosárlabda csapatának, Fecsu tanár úr edzői irányítása mellett, több évig sok örömet okozva népes szurkolótáboruknak. Átszervezések, támogatói visszalépések abban az időben is történtek. Részben ezért, másrészt a játékosállomány változása miatt rövid időre búcsúzott a csapat az NB.II.-től, de tovább játszott a megyei bajnokságban. 1977-78-ban ismét összejött a városban egy tehetséges csapat és a szarvasi Óvónőképző együttesét kétszer is legyőzve kerültek vissza az NB.II.-be. Több, mint tíz évig ott is maradtak. Sok-sok hétvégét töltöttek utazással, mérkőzésekkel és nagy csatákat vívtak Nagykőrös, Békés, Baja, Gyula, Szarvas, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza csapataival. Ennek a csapatnak már nem csak játékosa, de néhány évig edzője is volt. Az együttes rendkívül jó közösséget alkotott, együtt ünnepelték a névnapokat, együtt jártak sielni Lengyelországba, nyáron pedig a bulgár tengerpartra. Játékos pályafutása során szinte végig irányító poszton játszott, és nem csak neki, de labdáinak is "szeme" volt. Elsősorban az ötletes játékra a pontos átadásokra koncentrált, így hozván társait dobóhelyzetbe. A jobbhátvéd posztján jól zárta el az alapvonalon betörő ellenfelek útját, jó reflexel szerelte le a ziccer dobókat. Jó lábmunkával védekezett, keményen és eredményesen szedte a lepattanókat és ezekből pontosan, pályát átívelő indításokkal szereztek bedobó társai sok-sok pontot. Aktívan kosárlabdázott mindaddig, amíg 1990-ben a Törökszentmiklósi SE költségvetése kényszerű okok miatt átrendeződött és egyes szakosztályai megszűntek. Ennek lett egyik áldozata a női kosárlabda szakosztály is, és lett egy hosszú ideig eredményesen működő sportággal szegényebb Törökszentmiklós sportélete. Bajusz Katalin tanárnő azonban nem szakadt el a kosárlabdától, hiszen az testnevelőként kedvenc sportága maradt. A Közgazdaságiban több korosztályban foglalkozott leány és fiú csapatokkal is, szép eredményekkel. Többször nyertek megyei középiskolás bajnokságot és jutottak területi döntőkbe. Hogy mennyire nem akar, de nem is tud elszakadni a sportágtól, bizonyítja, hogy a mai napig eljár kosarazni. Törökszentmiklóson a Bercsényi Gimnáziumban működik egy vegyes női-férfi "Old-Team" csapat, ahol egykori csapattársaival és a játékot kedvelő fiatalokkal együtt játszanak. Arra pedig, hogy ezek a csütörtöki játéknapok, esték, kimaradjanak az életéből, egyenlőre gondolni sem akar.