Vissza a nyitólapra

   


Lőrincz Andor (Szolnok)
 
  

    
  
1923. április 11-én, Gyomán született. 1933 és 1936 között a Verseghy Ferenc Gimnáziumban tanult, ahol testnevelő tanára Tiboldi Tibor volt, akire ma is szeretettel emlékezik. Az érettségi vizsgát azonban már Esztergomban teszi le a Szent Ferenc rendi reál Gimnáziumban. Sokat sportolt, különösen a tenisz állt hozzá közel, párosban harmadik helyezést ért el a Vasutas bajnokságban.

A kosárlabda sportágat édesapja révén ismerte meg, aki a MÁV sporttelepen a labdarúgó pálya sarkában állította fel a palánkot. Sajnos a második világháborúban a szolnoki amerikai bombázások során találat érte a pályát, s használhatatlanná vált. A világháborút követően elfogytak a teniszlabdák, így tulajdonképpen ennek volt köszönhető, hogy a kosárlabdát választotta. G. Molnár Ferenccel együtt kezdtek játszani, akivel közös papírüzletet is vittek. A történethez tartozik, hogy a fogságból hazatérő Tiboldi tanár urat, akit nagyon nehezen ismertek fel, ő vitte haza a lakására. A még gyermek Máriának ő ajándékozott egy kereplőt, melyet a kislány nagyon sokszor magával vitt a mérkőzésekre. 1942-ben megalakították a Szolnoki MÁV férfi kosárlabda csapatát, ugyanekkor kezdett el a női csapat is edzeni, és "Tibsi" tanár úr kérésére ő vitte az együttest a budapesti találkozókra. Fokozatosan vette át a női csapat edzéseinek vezetését. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a csapat a harmadik-negyedik helyeken végzett a bajnokságokban. Mivel a MÁV-nál anyagi problémák jelentkeztek, a csapat nagy része átkerült a Szolnoki Légierőhöz, melyet később, 1954-ben - központi utasításra megszüntettek - azzal az indokkal, hogy honvéd egyesületnek nem lehet női szakosztálya.

Az 50-es évek végén, Récsei Jenő kérésére, újra megalakították a MÁV női kosárlabda csapatát. Fiatal csapatával majdnem be is jutottak az NB.I.-be. Többször kérték fel - kölünösen akkor, amikor gondok voltak az együttesnél - a csapat vezetésére. A MÁV Sportegyesületnél végzett tevékenységét a 70-es évek elején fejezte be. Ezután került az Olajbányászhoz, ahol az utánpótlás szakmai munkáját irányította feleségével együtt, sőt egyben gazdasági vezetőként is ténykedett. Egyazon időben majdnem száz gyerekkel foglalkoztak, akikkel a budapesti és a megyei bajnokságokban vettek részt.

A Megyei Kosárlabda Szövetségben is dolgozni kezdett, 1974-től 1980-ig a főtitkári funkciót töltötte be. 1990-ben az MKOSZ tiszteletbeli elnökségi tagjává választották. Munkája elismeréseként 1980-ban megkapta a Kiváló Sportvezető, 2002-ben az MKOSZ Arany Koszorús Díját.