Pethő János † (Szolnok)              Jászárokszálláson született, 1939. július 13-án. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ahol, mint vidéki gyerek, mindenféle sportolási lehetőséggel megismerkedett. A középiskolát Kisújszálláson, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, ahol csak tovább fokozódott a sport iránti szeretete. Nem is lehetett másként, hiszen testnevelő tanára az a Porcsalmi Lajos volt, aki a helyi kosárlabda és atlétika megteremtője volt. Szinte apjaként tisztelte, akim ki is használta sokoldalúan tehetséges tanulója tulajdonságait, képességeit. A szorgalmat tőle tanulta, mely egész pályafutását végig kísérte. Középiskolásként résztvevője volt a diákversenyeknek atlétikában, kosárlabdában és tornában. Később etlétizálni kezdett a Szolnoki MÁV egyesületben, ahol korosztályos- és vasutas bajnokságokat nyertek futó, hármasugró és diszkosz versenyszámokban. Érdeklődése egyre inkább a tanári pálya felé vonzotta, így útja természetesen a Testnevelési Főiskolára vezetett, ahol 1962-ben diplomázott. Első munkahelye a Tiszaparti Gimnázium volt, ahol feladatul kapta - mint új intézmény - a hagyományok megteremtését, melyben nagy-nagy segítségére volt tapasztalt kolléganője, Szabó Zoltánné, aki hamar "szárnyai alá" vette. Könnyű volt jó eredményket elérni, hisz kitűnő gyermekanyaggal dolgozhattak. Az új iskola átadásáig a testnevelési órákat a Verseghy Ferenc és a Varga Katalin Gimnáziumokban tartották. 1963-ban adták át az új intézményt, a tornacsarnokban sikerült majdnem minden sportágat megismertetni a diákokkal. Már ekkor jó eredményeket értek el kosárlabda sportágban a serdülő és ifjusági csapataikkal., torna sportágban pedig dobogós helyezést értek el a diákolimpián. Több sportágban is indultak középiskolás és megyei bajnokságokban, ahol időnként a tanár úr is beállt a csapatba, sőt sikerült "átcsábítani" Pál Józsefet és Vidáts Csabát, akik később válogatott labdarúgók lettek. Nála kezdett kosarazni Nagy Edit, aki később a Vörös Meteorba, majd Székesfehérvárra került. Megemlíthetjük a Cseh lányokat is, akik szintén itt kezdték pályafutásukat. 1963-ban, az Olajbányász játékosaként sikerült feljutni az NB.II.-be. Ez évtől kezdődően nagyon sok fiatal gyermeket irányított az Olajbányász utánpótlás csapatihoz. 1968-ban átkerült a Vegyipari Szakközépiskolába, ahol a meglévő hagyományokat kellett tovább vinnie. Ekkor már a Megyei Kosárlabda Szövetségben is tevékenykedett, ahol az NB.III.-as bajnokságokat szervezték, többek között Lőrincz Andorral, Dr Frizzi Lajossal, Ecseki Jánossal, mivel Szolnok az egyik régiós központ lett. Tanítványaival a Diákolimpia megyei versenyein első helyezést ért el a lányokkal és a fiúkkal is. Ki kell emelni, nagyon jó kapcsolatot épített ki a Tiszamenti Vegyiművekkel, mert mint bázis iskola, kiemelt anyagi támogatásban részesültek. Az országos diákolimpia döntőben negyedik helyezést értek el. A nyaranta megrendezett sporttáborok munkájában aktívan vett részt, különösen felejthetetlen volt a Szabolcs megyeikkel a közös sóstói edzőtáborozás. 1975-től ismét új munkahelyen találjuk, a Vízügyi Szakközépiskolában, ahová legtöbb tanítványa követte. Bár az iskola kisebb létszámú volt, de a szorgalom annál nagyobb! Itteni munkája révén is több tanítványa került az első osztályú szolnoki szakosztályokhoz. 1976-ban az újjáalakult Szolnok Városi Kosárlabda Szövetség elnöke lett. 2005. évi nyugdíjazásáig több elismerésben is részesült, mint például Szolnok Város Diáksportjáért és Honvédelmi Érdemérem.