Vissza a nyitólapra

   


Suba Sándor (Szolnok)
 
  

    
  
SUBA SÁNDOR a Megyei Kosárlabda Szövetség volt elnöke.

Egy Baranya megyei kisközségben, Beremenden született 1934-ben, ahol édesapja a mohácsi püspökséghez tartozó iskola tanítója volt. 1944-ben - 10 éves korában - került a mohácsi 8 osztályos gimnáziumba. Mindig szerette a sportot, elsősorban az atlétikát és a teniszt. A sportpálya egyik szegletében a kosárlabdázók edzettek, ahová meghívták a bámészkodó gyereket. Ez hosszú időre meghatározta életét, mert itt kötelezte el magát a kosárlabda sporttal. A mohácsi pályán az MTE kosarasai edzettek, ahova ő is tanári engedéllyel részt vehetett a továbbiakban az edzéseken.

Testnevelő tanárának Mudrányi Istvánnak a jobb keze volt. Aktívan részt vett az akkori híres MHK mozgalomban, (MHK = Munkára, Harcra Kész) . Így szabad bejárása volt a tornaterembe, ahol tovább képezhette magát, amelyben testnevelő tanára is segítette. Ez idő tájt jelent meg a helyi lapban először a neve mint az egyik legígéretesebb tehetség, aki nagy reménysége volt a kosárlabda sportnak.

Érettségi után Sopronban bányamérnöki karon tanult tovább. Köztudott, hogy Sopronban is az egyetemen igen intenzív kosárlabda élet folyt és szorgalmával sikerült bekerülni a csapatba, ahol 1957-ig játszott. Ez idő tájt Szolnokon is megfordult, nem sejtve, hogy valamikor, pár év múlva itt fogja folytatni sportvezetői pályafutását.

Az egyetem elvégzése után az Alföldi Kőolajfúrási Üzem karcagi telephelyén kezdett el dolgozni és innen rövid időn belül, 1959. év elején Szolnokra kerül a Kőolaj Központba.

A tanulás és a szakmai munka mellett korán megmutatkozott sportvezetői, sportszervezői képessége is. Már 1952-ben Pécsett elvégezte a társadalmi edzőképző tanfolyamot, majd 1956-ban játékvezetői képesítést szerzett.

1959-ben, amikor Szolnokra került több olajos társával, barátjával - Simon Norbert, Szili József, Pékó Gyula, Vadász Gyula - megalakították az Olajbányász Kosárlabda Szakosztályát, amellyel már elindultak a városi bajnokságban.

A meglévő dokumentumok alapján 1962-ben a Megyei Testnevelési Sporttanács kinevezte a Megyei Kosárlabda Szövetség titkárának, 1973-ban pedig a szövetség elnökhelyettese lett. Egyben azt is jelentette, hogy ettől az időponttól vezette a szövetségi munkát, mert sajnos az elnök betegség miatt egyre nehezebben tudta ellátni feladatát. Aktívan részt vesz az 1975-ben rendezett Ifjúsági Barátság Verseny szervezésében, bonyolításában. Ez alkalommal a város 900. éves évfordulóján lett átadni az azóta már "oroszlán-barlanggá" nőtt Tiszaligeti Sportcsarnokot.

A szövetség szervezeti életében is nagy változás történt, új emberek kerültek a szervezetbe. Innentől vált rendszeressé a hetenkénti szövetségi nap, amelyen az éppen aktuális dolgok kerültek megbeszélésre. Ekkor alakultak meg a különböző bizottságok, versenybizottság, utánpótlás bizottság stb. Ezeken a napokon nem volt ritka, akár 20-30 ember jelenléte sem a sportszékházban.

1976-ban az MKSZ-től újabb felkérést kapott a szövetség, ekkor indult útjára a Nemzetközi Tisza Kupa, úgy férfi, mint női vonalon. Az évek folyamán Szolnokon láthattuk a világ legjobb kosarasait, mint Szemjonova, Chazalon, Tkacsenkó vagy a magyar férfi és női válogatott tagjait. Ezután következtek különböző nemzetközi és országos rendezvények, mint az Úttörő Olimpia országos döntője, az első FIBA Nemzetközi Torna. Feladatait 1989-ig látta el, amikor lemondott elnöki tisztségéről, munkahelyi elfoglaltságai miatt.

Közben 1981-84 között az MKSZ Vidék Bizottsága Keleti Terület vezetőjeként is tevékenykedett.

Suba Sándor vezetése alatt a szövetséget nagyfokú szervezettség jellemezte, pezsgő kosárlabda élet folyt megyénkben. Sikerült elérnie, hogy a megye bajnokságban, minden korcsoportban és nemben, rendszeres bajnokság került lebonyolításra. A résztvevő csapatok száma 60-70 és gyakorlatilag az egész megyét átölelte.

A munkáját többször a sportvezetés is elismerte és különböző kitüntetésekben részesítette.

Úgy érzem a mai napon a Tiboldi Tibor Díj is méltó helyre kerül, amely alkalomból őszinte szívből gratulálok.